Areión

„A Történetek a Gólyavár betérőből ciklus költeményei és versei valós történeteken alapulnak, mely történeteket a szerző a szintúgy valóságos Gólyavár betérőben mesélt, vagy éppen hallott. Olyan, a kocsmai zsargon szintjére »butított« szövegek, melyek a valóságtól csupán leheletnyire elemelve tükrözik vissza a mai magyar társadalom széles spektrumának életét, gondolkodásmódját. Tehetik ezt azért, mert a Gólyavár italmérésben éppen úgy megfordul a rakodómunkás és a kukás, mint a sebészprofesszor, avagy a repülőpilóta. A csapszékben elfogyasztott alkohol, furcsa mód, egy platformra hozza ezeket a köznapi életben egymástól fényévnyi távolságokra létező egzisztenciákat egy, az ottani légkörben kialakult »konyhanyelv« segítségével. A klasszikus formákhoz szokott tollnok is kilép komfortzónájából, s elhagyva a megszokott kereteket, hol indulatosan, hol együttérzéssel, hol vérbő humorral szemléli és ábrázolja a Gólyavár sokszínű figuráit és történéseit, s nem utolsó sorban önmagát.
A könyv második része (Kéményfüst) a költő válogatott verseiből és költeményeiből kínál ízelítőt.”

„Szeged – ropogós napfény, a Városra zúduló Tisza, az ezeréves térbeli történelem, a történeti topográfia – ez az, ami leköt. A mérnöki és bölcseleti tudomány által föltárt városi és társadalmi térszerkezet új szemléletű megismerését kínálom a Város ismerőinek és megismerőinek.
– Akivel oldottál, azzal köss! Hajós mondás, ami arra utal, hogy élni hűségben kell.
Előző könyvemnek  is ezt a címet adtam. A mostanit a munka második kötetének tekintem. Szeged egy-egy jellegzetes helyét és a történetének fordulópontjaihoz kötődő településrajzi sajátosságait vettem szemügyre. Újdonság, hogy a kötetben helyt kaptak a defterek – török adójegyzékek – kiaknázhatóságának tanulságai és általam kutatott példái. Ezekhez, a Szegedhez közvetlenül nem kapcsolódó témákhoz is Szeged kapcsán jutottam el. Szeged középkori helyrajzának az előző kötetben megjelent rekonstrukciója során figyeltem fel arra, hogy a defterek a 16. századi történelmünk gazdag forrásai, amelyek településszerkezeti rekonstrukciók tág lehetőségét kínálják olyan korszakból, amelyből a térképi adatok szinte teljesen hiányoznak. A kötetben az általános tanulságokon túl Buda, Csongrád és Pécs kora-újkori helyrajzát a defterek alapján veszem vizsgálat alá.” (Máté Zsolt)

„Bátyi Zoltán novellái bizonyítják, hogy szerzőjük igazi Mesélő. Azon történetmondók örököse, akik régen a kukoricafosztás közben szóval tartották a munkálkodókat, vagy akik tábortüzek mellett, elalvás előtt nyújtottak vigaszt és megnyugvást társaiknak a történeteikkel. Olyan író, akit nem az irodalmi trendek érdekelnek, noha, amikor helye és szerepe van, használ bármiféle elbeszélői módszert; olyan író, akinek a történet és a mesélés a lényeges – de sokkal több is annál: egyenesen a lételeme a történetmesélés.” (Bene Zoltán)

A kötetről írták:
Bene Zoltán: Az élet szép (Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat)

„Weiner Sennyey eredeti módon tudja megfogni Weöres nagyságát. Mert Hamvas életműve felől közelít hozzá. Hamvas népszerűségének oka éppen a posztmoderntől eltérő, mondhatnánk premodern, mindent felölelni kívánó gondolkodása, és tagadhatatlan, hogy ez Weöresre is jellemző. Ő sem egyszerűen költő, hanem a költészet segítségével ragad meg ismeretlen, elmondhatatlan, titkos tartományokat.” (Vörös István)

A kötetről írták:
Vörös István recenziója (Vigilia)

„A Tóth Marcell jegyezte kötetet számos korabeli dokumentum másolata és fotók sokasága teszi teljesebbé, de sajnálatos módon igen gyenge minőségben. A kötet jobb minőségű papírt/nyomdát érdemelt volna! Talán lesz majd egy újabb, kiegészített, javított kiadás, amibe a felvettet »statisztikai elemzés« és a jobb minőségű mellékletek — reményeim szerint — bekerülhetnek.” (Szakály Sándor)

A kötetről írták:
Szakály Sándor: Haszonnal forgatható adattár (FONS)
Tóth István: Szegedi vitézek, vitéz szegediek (Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat)

Ördögh Szilveszter (1948–2007) József Attila-díjas író, a Tekintet című folyóirat alapítója és egykori főszerkesztője 1948. október 28-án született Szegeden. 1966-ban Osztályfénykép című novellájával 18 évesen robbant be az irodalmi életbe; e mű, mely kész írónak mutatja, nyíltságával, számos akkori tabutéma megjelenítésével kisebb botrányt okozott. Szilveszter a gimnázium utolsó évét Hódmezővásárhelyen fejezte be, majd a fővárosban, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapott magyar-francia-szakos diplomát. Kimagasló tehetségét már 26 éves korában József Attila-díjjal ismerték el, később több kisebb díjat kapott, posztumusz Hazám-díjas (2007). 2007. november 16-án hunyt el. Egész élete szolgálat is volt: minden erejével segítette az írókat, költőket a Magvető, majd az Új Írás munkatársaként, végül a Tekintet főszerkesztőjeként: szerkesztette köteteiket, segítette írásaik megjelenését, kevés ideje jutott írói munkássága kiteljesítésére. Így is jelentős életművet alkotott.
Jelen kötet az emléke előtt tiszteleg.

A kötetről írták:
Czenéné Vass Mária: „Kenyered és késed” (Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat)

 E kötet szerzője, Bene Kálmán ismert tudós és szépíró. A XIX. századi magyar irodalom kitűnő tolmácsolója és kutatója, több Madách-mű szövegkiadása, -gondozása, valamint Vajda János színibírálatainak kritikai kiadása kötődik a nevéhez. Az irodalomoktatás és – módszertani kutatások neves szakembere, munkássága tankönyvíróként is jelentős. Két évtizeden át a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Magyar Irodalom Tanszékének oktatója, majd vezetője volt. Joggal feltételezhető, hogy a vezetést különös képességek birtokában gyakorolta, mert hallgatói és kollégái egyaránt tisztelték és kedvelték. Minden bizonnyal ezek az érzések hatják majd át az olvasót is, mert megkapó és lebilincselő az, ahogyan e kötet írásaiban, a szerzővel gyakran „azonosítható” főhős újra és újra úrrá lesz a test és a lélek megpróbáltatásain, és a poézis eszközeivel, irodalomtörténeti alludációkkal, attraktív szójátékokkal, a nyelvi ritmus és a témák folyamatos váltogatásával, az öniróniába oltott humorral, felettük valódi győzelmet arat. Mert itt, ebben a köteteben, a „mese”, mese arról, hogy mese. (Varga Emőke)