Kategória: Könyveinkről

„A Történetek a Gólyavár betérőből ciklus költeményei és versei valós történeteken alapulnak, mely történeteket a szerző a szintúgy valóságos Gólyavár betérőben mesélt, vagy éppen hallott. Olyan, a kocsmai zsargon szintjére »butított« szövegek, melyek a valóságtól csupán leheletnyire elemelve tükrözik vissza a mai magyar társadalom széles spektrumának életét, gondolkodásmódját. Tehetik ezt azért, mert a Gólyavár italmérésben éppen úgy megfordul a rakodómunkás és a kukás, mint a sebészprofesszor, avagy a repülőpilóta. A csapszékben elfogyasztott alkohol, furcsa mód, egy platformra hozza ezeket a köznapi életben egymástól fényévnyi távolságokra létező egzisztenciákat egy, az ottani légkörben kialakult »konyhanyelv« segítségével. A klasszikus formákhoz szokott tollnok is kilép komfortzónájából, s elhagyva a megszokott kereteket, hol indulatosan, hol együttérzéssel, hol vérbő humorral szemléli és ábrázolja a Gólyavár sokszínű figuráit és történéseit, s nem utolsó sorban önmagát.
A könyv második része (Kéményfüst) a költő válogatott verseiből és költeményeiből kínál ízelítőt.”

„Szeged – ropogós napfény, a Városra zúduló Tisza, az ezeréves térbeli történelem, a történeti topográfia – ez az, ami leköt. A mérnöki és bölcseleti tudomány által föltárt városi és társadalmi térszerkezet új szemléletű megismerését kínálom a Város ismerőinek és megismerőinek.
– Akivel oldottál, azzal köss! Hajós mondás, ami arra utal, hogy élni hűségben kell.
Előző könyvemnek  is ezt a címet adtam. A mostanit a munka második kötetének tekintem. Szeged egy-egy jellegzetes helyét és a történetének fordulópontjaihoz kötődő településrajzi sajátosságait vettem szemügyre. Újdonság, hogy a kötetben helyt kaptak a defterek – török adójegyzékek – kiaknázhatóságának tanulságai és általam kutatott példái. Ezekhez, a Szegedhez közvetlenül nem kapcsolódó témákhoz is Szeged kapcsán jutottam el. Szeged középkori helyrajzának az előző kötetben megjelent rekonstrukciója során figyeltem fel arra, hogy a defterek a 16. századi történelmünk gazdag forrásai, amelyek településszerkezeti rekonstrukciók tág lehetőségét kínálják olyan korszakból, amelyből a térképi adatok szinte teljesen hiányoznak. A kötetben az általános tanulságokon túl Buda, Csongrád és Pécs kora-újkori helyrajzát a defterek alapján veszem vizsgálat alá.” (Máté Zsolt)

„Bátyi Zoltán novellái bizonyítják, hogy szerzőjük igazi Mesélő. Azon történetmondók örököse, akik régen a kukoricafosztás közben szóval tartották a munkálkodókat, vagy akik tábortüzek mellett, elalvás előtt nyújtottak vigaszt és megnyugvást társaiknak a történeteikkel. Olyan író, akit nem az irodalmi trendek érdekelnek, noha, amikor helye és szerepe van, használ bármiféle elbeszélői módszert; olyan író, akinek a történet és a mesélés a lényeges – de sokkal több is annál: egyenesen a lételeme a történetmesélés.” (Bene Zoltán)

A kötetről írták:
Bene Zoltán: Az élet szép (Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat)

„Weiner Sennyey eredeti módon tudja megfogni Weöres nagyságát. Mert Hamvas életműve felől közelít hozzá. Hamvas népszerűségének oka éppen a posztmoderntől eltérő, mondhatnánk premodern, mindent felölelni kívánó gondolkodása, és tagadhatatlan, hogy ez Weöresre is jellemző. Ő sem egyszerűen költő, hanem a költészet segítségével ragad meg ismeretlen, elmondhatatlan, titkos tartományokat.” (Vörös István)

A kötetről írták:
Vörös István recenziója (Vigilia)

„A Tóth Marcell jegyezte kötetet számos korabeli dokumentum másolata és fotók sokasága teszi teljesebbé, de sajnálatos módon igen gyenge minőségben. A kötet jobb minőségű papírt/nyomdát érdemelt volna! Talán lesz majd egy újabb, kiegészített, javított kiadás, amibe a felvettet »statisztikai elemzés« és a jobb minőségű mellékletek — reményeim szerint — bekerülhetnek.” (Szakály Sándor)

A kötetről írták:
Szakály Sándor: Haszonnal forgatható adattár (FONS)
Tóth István: Szegedi vitézek, vitéz szegediek (Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat)

Ördögh Szilveszter (1948–2007) József Attila-díjas író, a Tekintet című folyóirat alapítója és egykori főszerkesztője 1948. október 28-án született Szegeden. 1966-ban Osztályfénykép című novellájával 18 évesen robbant be az irodalmi életbe; e mű, mely kész írónak mutatja, nyíltságával, számos akkori tabutéma megjelenítésével kisebb botrányt okozott. Szilveszter a gimnázium utolsó évét Hódmezővásárhelyen fejezte be, majd a fővárosban, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapott magyar-francia-szakos diplomát. Kimagasló tehetségét már 26 éves korában József Attila-díjjal ismerték el, később több kisebb díjat kapott, posztumusz Hazám-díjas (2007). 2007. november 16-án hunyt el. Egész élete szolgálat is volt: minden erejével segítette az írókat, költőket a Magvető, majd az Új Írás munkatársaként, végül a Tekintet főszerkesztőjeként: szerkesztette köteteiket, segítette írásaik megjelenését, kevés ideje jutott írói munkássága kiteljesítésére. Így is jelentős életművet alkotott.
Jelen kötet az emléke előtt tiszteleg.

A kötetről írták:
Czenéné Vass Mária: „Kenyered és késed” (Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat)

 E kötet szerzője, Bene Kálmán ismert tudós és szépíró. A XIX. századi magyar irodalom kitűnő tolmácsolója és kutatója, több Madách-mű szövegkiadása, -gondozása, valamint Vajda János színibírálatainak kritikai kiadása kötődik a nevéhez. Az irodalomoktatás és – módszertani kutatások neves szakembere, munkássága tankönyvíróként is jelentős. Két évtizeden át a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Magyar Irodalom Tanszékének oktatója, majd vezetője volt. Joggal feltételezhető, hogy a vezetést különös képességek birtokában gyakorolta, mert hallgatói és kollégái egyaránt tisztelték és kedvelték. Minden bizonnyal ezek az érzések hatják majd át az olvasót is, mert megkapó és lebilincselő az, ahogyan e kötet írásaiban, a szerzővel gyakran „azonosítható” főhős újra és újra úrrá lesz a test és a lélek megpróbáltatásain, és a poézis eszközeivel, irodalomtörténeti alludációkkal, attraktív szójátékokkal, a nyelvi ritmus és a témák folyamatos váltogatásával, az öniróniába oltott humorral, felettük valódi győzelmet arat. Mert itt, ebben a köteteben, a „mese”, mese arról, hogy mese. (Varga Emőke)

Az Interface című verseskötetet a biopoétikai szemlélet, az archaikustól a jelenig ívelő hagyományötvözés és a kozmikus látószög jellemzi. Olvasóját a hagyományba illeszkedő és  kísérletező, az alkotó kedvvel teli versek befogadása irányában érzékenyíti. A kibontakozó emberképet, világérzést, amit a kötet versei képviselnek, az emberi árnyalatokba, a digitális innovációba, a spirális köridőbe és a kozmikus létezésbe helyezettség finomszerkezetében élő mai emberek érzékelik. A versben mikor, ki beszél? A tradíción, a konvención túl, mi a hozzáadott érték?

A köteről írták:
Veszelka Attila: Határfelület (Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat)
Andó István recenziója (Kortárs)

Miről mesélnek a megsárgult fotók? Erre a kérdésre keresi a választ a kötet szerzője egy fotó- és dokumentumhagyaték rendelkezésére álló elemeinek feldolgozásával. Különböző szerepkörökben mutatja be a képeken látható személyt: a polgárt, a kereskedőt, az első világháború tartalékos tisztjét, a frontharcost. A mintegy hetvenoldalnyi képválogatás áttekintése, majd a kapcsolódó hét tanulmány elolvasását követően nemcsak egy életpályát ismerhetünk meg, hanem kirajzolódik előttünk a fővárosi zsidóság sorsa a dualizmus kori sikeres asszimilációtól a totális diktatúrák elnyomásáig.

A kötetről írták:
Szabó Dániel: Egy szétszóródott fotóhagyaték elemzése (Bonus Nuntium)

Nagyapám, aki az Árvíz élő tanúja volt, és a Fölsőváros öreg templomának romjaiból alakított Tornyos Iskolába járt, s aki testvérével – sok-sok jeles szegedi ház alkotójával, Erdélyi Mihállyal − a Körtöltés építésében is részt vett, gyermek- és ifjúkorom meghatározó egyénisége volt. Emlékeiben a száz ével ezelőtti város éledt meg, s nekem a múlt a jelenbe sugárzó élő organizmussá vált.
Már jó húsz éve dolgoztam építészmérnökként és várostervezőként, amikor egy különleges, kétéves tanfolyamon belekóstolhattam a humántudományok világába. Ezzel olyan szemlélet nyílt meg előttem, amely saját mérnöki ismereteimet – városszerkezetre, vízrajzra, geológiára, utakra, mértékekre, arányokra alapuló szemléletemet – a bölcsészet eszközeivel teljesítette ki. Rájöttem, hogy a várostörténet nem egy egyszerű könyv, amelyet felnyitva rögtön olvasni tudunk. Ennek a könyvnek a szavait, fogalmait meg kell tanulnunk. Például a telek, a város legegyszerűbb eleme, nemcsak kimért, puszta földdarab, hanem az adott kor fontos jogintézménye is. Öröklési-, építési- és polgárjog kapcsolódik hozzá. A feudalizmusban tulajdonosának szabadságot, útlevelet, vámmentességet biztosít, védelmi kötelezettség és külterületi földhasználat kötődik hozzá. Szabályok kötik a méreteit, kialakítását, változtatását vagy változhatatlanságát. Csak ott létesülhet, ahol a területet víz nem járja, az építés biztonságos, és út biztosítja a kapcsolatát. – És ez csak egy példa a sok közül, amely a fizikai valóság és az életrend elszakíthatatlan összekapcsolódására utal.
Szeged hallatlan vonzerővel bíró csoda. Életre szóló témát adott Tömörkénynek, Mórának, Bálint Sándornak, Péter Lászlónak és sokaknak. Én, bár régóta távol élek, sohasem tudtam elszakadni tőle. A hűség köt. Fölsővárosi őseim hajósok voltak. Tőlük maradt a mondás: Akivel oldottál, azzal köss! (Máté Zsolt)

A kötetről írták:
Blazovich László: Két adatdús, új eredményeket hozó kötet Szeged Nagyárvíz előtti történetéből (Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat)