Szilvesztertől – Szilveszterről. Ördögh Szilveszter emlékkönyv

Ördögh Szilveszter (1948–2007) József Attila-díjas író, a Tekintet című folyóirat alapítója és egykori főszerkesztője 1948. október 28-án született Szegeden. 1966-ban Osztályfénykép című novellájával 18 évesen robbant be az irodalmi életbe; e mű, mely kész írónak mutatja, nyíltságával, számos akkori tabutéma megjelenítésével kisebb botrányt okozott. Szilveszter a gimnázium utolsó évét Hódmezővásárhelyen fejezte be, majd a fővárosban, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapott magyar-francia-szakos diplomát. Kimagasló tehetségét már 26 éves korában József Attila-díjjal ismerték el, később több kisebb díjat kapott, posztumusz Hazám-díjas (2007). 2007. november 16-án hunyt el. Egész élete szolgálat is volt: minden erejével segítette az írókat, költőket a Magvető, majd az Új Írás munkatársaként, végül a Tekintet főszerkesztőjeként: szerkesztette köteteiket, segítette írásaik megjelenését, kevés ideje jutott írói munkássága kiteljesítésére. Így is jelentős életművet alkotott.
Jelen kötet az emléke előtt tiszteleg.

A kötetről írták:
Czenéné Vass Mária: „Kenyered és késed” (Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat)

Bene Kálmán: Egy vakíró élet-halál meséi

 E kötet szerzője, Bene Kálmán ismert tudós és szépíró. A XIX. századi magyar irodalom kitűnő tolmácsolója és kutatója, több Madách-mű szövegkiadása, -gondozása, valamint Vajda János színibírálatainak kritikai kiadása kötődik a nevéhez. Az irodalomoktatás és – módszertani kutatások neves szakembere, munkássága tankönyvíróként is jelentős. Két évtizeden át a Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Magyar Irodalom Tanszékének oktatója, majd vezetője volt. Joggal feltételezhető, hogy a vezetést különös képességek birtokában gyakorolta, mert hallgatói és kollégái egyaránt tisztelték és kedvelték. Minden bizonnyal ezek az érzések hatják majd át az olvasót is, mert megkapó és lebilincselő az, ahogyan e kötet írásaiban, a szerzővel gyakran „azonosítható” főhős újra és újra úrrá lesz a test és a lélek megpróbáltatásain, és a poézis eszközeivel, irodalomtörténeti alludációkkal, attraktív szójátékokkal, a nyelvi ritmus és a témák folyamatos váltogatásával, az öniróniába oltott humorral, felettük valódi győzelmet arat. Mert itt, ebben a köteteben, a „mese”, mese arról, hogy mese. (Varga Emőke)

Bogoly József Ágoston: Interface

Az Interface című verseskötetet a biopoétikai szemlélet, az archaikustól a jelenig ívelő hagyományötvözés és a kozmikus látószög jellemzi. Olvasóját a hagyományba illeszkedő és  kísérletező, az alkotó kedvvel teli versek befogadása irányában érzékenyíti. A kibontakozó emberképet, világérzést, amit a kötet versei képviselnek, az emberi árnyalatokba, a digitális innovációba, a spirális köridőbe és a kozmikus létezésbe helyezettség finomszerkezetében élő mai emberek érzékelik. A versben mikor, ki beszél? A tradíción, a konvención túl, mi a hozzáadott érték?

A köteről írták:
Veszelka Attila: Határfelület (Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat)
Andó István recenziója (Kortárs)

Tóth Marcell: A Király utcától a Király utcáig. XX. századi zsidósors egy fotóhagyaték alapján

Miről mesélnek a megsárgult fotók? Erre a kérdésre keresi a választ a kötet szerzője egy fotó- és dokumentumhagyaték rendelkezésére álló elemeinek feldolgozásával. Különböző szerepkörökben mutatja be a képeken látható személyt: a polgárt, a kereskedőt, az első világháború tartalékos tisztjét, a frontharcost. A mintegy hetvenoldalnyi képválogatás áttekintése, majd a kapcsolódó hét tanulmány elolvasását követően nemcsak egy életpályát ismerhetünk meg, hanem kirajzolódik előttünk a fővárosi zsidóság sorsa a dualizmus kori sikeres asszimilációtól a totális diktatúrák elnyomásáig.

A kötetről írták:
Szabó Dániel: Egy szétszóródott fotóhagyaték elemzése (Bonus Nuntium)

Máté Zsolt: Akivel oldottál, azzal köss. Tanulmányok Szeged múltjából

Nagyapám, aki az Árvíz élő tanúja volt, és a Fölsőváros öreg templomának romjaiból alakított Tornyos Iskolába járt, s aki testvérével – sok-sok jeles szegedi ház alkotójával, Erdélyi Mihállyal − a Körtöltés építésében is részt vett, gyermek- és ifjúkorom meghatározó egyénisége volt. Emlékeiben a száz ével ezelőtti város éledt meg, s nekem a múlt a jelenbe sugárzó élő organizmussá vált.
Már jó húsz éve dolgoztam építészmérnökként és várostervezőként, amikor egy különleges, kétéves tanfolyamon belekóstolhattam a humántudományok világába. Ezzel olyan szemlélet nyílt meg előttem, amely saját mérnöki ismereteimet – városszerkezetre, vízrajzra, geológiára, utakra, mértékekre, arányokra alapuló szemléletemet – a bölcsészet eszközeivel teljesítette ki. Rájöttem, hogy a várostörténet nem egy egyszerű könyv, amelyet felnyitva rögtön olvasni tudunk. Ennek a könyvnek a szavait, fogalmait meg kell tanulnunk. Például a telek, a város legegyszerűbb eleme, nemcsak kimért, puszta földdarab, hanem az adott kor fontos jogintézménye is. Öröklési-, építési- és polgárjog kapcsolódik hozzá. A feudalizmusban tulajdonosának szabadságot, útlevelet, vámmentességet biztosít, védelmi kötelezettség és külterületi földhasználat kötődik hozzá. Szabályok kötik a méreteit, kialakítását, változtatását vagy változhatatlanságát. Csak ott létesülhet, ahol a területet víz nem járja, az építés biztonságos, és út biztosítja a kapcsolatát. – És ez csak egy példa a sok közül, amely a fizikai valóság és az életrend elszakíthatatlan összekapcsolódására utal.
Szeged hallatlan vonzerővel bíró csoda. Életre szóló témát adott Tömörkénynek, Mórának, Bálint Sándornak, Péter Lászlónak és sokaknak. Én, bár régóta távol élek, sohasem tudtam elszakadni tőle. A hűség köt. Fölsővárosi őseim hajósok voltak. Tőlük maradt a mondás: Akivel oldottál, azzal köss! (Máté Zsolt)

A kötetről írták:
Blazovich László: Két adatdús, új eredményeket hozó kötet Szeged Nagyárvíz előtti történetéből (Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat)

Bene Kálmán: Látástól vakulásig. Egy filosz töprengései

Dr. Bene Kálmánt, a tanszékvezető Madách-kutatót az irodalmi közéletben senkinek sem kell bemutatni. Talán éppen ezért választott jegyzetsorozatához, melyet a Pannon Tükör Online hasábjain közölt, álnevet. Így jelent meg hetente egy-egy újabb írás a Titkos Filosz töprengéseiből, melyet az irodalmi K-H G néven jegyzett. 77 szöveget közölt, a szám sem véletlen, hiszen a szerző elsősorban mesélt. Szeretett Madácháról, irodalmi nyomozásokról, és mesélt sok személyes történetet is: egy élet összegyűlt bölcsességével, de végig megőrzött éleslátásával és nem utolsó sorban derűjével, életigenlésével.
Izgalmas és különleges akár részleteiben, akár egyben végigolvasni, mert Bene Kálmán írásai személyesek, különösen, amikor szeretett városáról, Szegedről, benne az egyetemről és a környékről ír. Tekintete a teljes magyar irodalmi horizontot is nézi és látja, a nagy összefüggések, irodalmi tendenciák, történetek épp úgy érdeklik, mint ahogy közel tud hajolni egy-egy filológiai problémához. Mindezt közérthetően, mégis tudományos alapossággal, rendszerezve, stílusosan. (Nagygéci Kovács József)

Móger Tímea: Falvédőszövegek

A hajdan kézzel, majd géppel hímzett falvédők nem is olyan régen még szinte minden falusi konyhában ott lógtak a falon, s hirdették a házas életről, asszonyi perspektívában megfogalmazott bölcsességeket. Félig komolyan, félig játékosan. Mára leginkább az utóbbi maradt, ha falvédőkről van szó, Móger Tímea falvédőszövegei azonban a komolyságot és a játékosságot, a melankóliát és a humort egyszerre ragadják meg. A lét elviselhetetlen könnyűsége és gerincroppantó nehézségei együtt kívánkoznak a költő falvédőire, hogy csüngjenek immár az idők végezetéig a kopottas falakon, ahol némi penész és légypiszok nem csupán egengedett, de egyenesen elvárt. (Bene Zoltán)

A kötetről írták:
Fekete J. József: „Élni kell-/ene” (Magyar Szó)

Petrovics István: Várostörténeti mozaikok. Barangolások a középkori Szegeden és környékén

Sokan és sokféleképpen írtak eddig Szegedről. Készült már a Tisza-parti városról – csupán a műfajt említve – tanulmány, tanulmánykötet, forráskiadvány, monográfia, kronológia, népszerűsítő rövid történet, városatlasz, építészettörténeti áttekintés, útikönyv és egyéb turisztikai kiadvány, valamint szubjektív élménybeszámoló is. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Tisza-parti város históriája kellőképpen tanulmányozott és feldolgozott. Jelen könyv egy azok közül a kiadványok közül, amelyek a Tisza-parti város históriájával foglalkoznak, ám van egy sajátos vonása: az, hogy Szeged legrégebbi, középkori szeletét veszi górcső alá. 
„Petrovics István, a jeles középkorkutató várostörténész a címben mozaikokat jelöl meg, azonban a mozaikokon belül Szeged középkori történetének lényeges eseményeit és fordulópontjait mutatja be olvasmányos stílusban, egyúttal a környék várostörténeti és politikai eseményeire is kitér, amelyben megmutatkozik mesélő kedve. Ezáltal érdekfeszítő, könnyen olvasható kötetet kínál a leendő olvasók számára. Szükség van a tudományos művek mellett olyan népszerűsítő írásokra, amelyeket szívesen vesznek kézbe a város története iránt érdeklődő olvasók.” (Blazovich László)

Nagy Miklós: Francia megszállás Szegeden (1918–1920)

2018-ban volt 100 esztendeje annak, hogy Szeged − az 1918. novemberi belgrádi katonai egyezmény értelmében − francia megszállás alá került. A város több, mint egy éves megszállása Magyarország történelmének olyan meghatározó eseményeivel történt egy időben, mint a polgári demokratikus forradalom, a proletárdiktatúra, valamint a Horthy-rendszer hatalomra jutása és berendezkedése.
A város francia irányítása sajátos körülményeket teremtett a föntebb említett országos események helyi vetületéhez, korlátozta a proletárhatalom szerveinek működését, segítette a proletárdiktatúra fölszámolására irányuló katonai és politikai szerveződést, ugyanakkor fékezte annak szélsőséges megnyilvánulásait. A francia megszállásnak − az alapvető rendfenntartói érdekeken túlmenően − a Tanácsköztársaság elleni intervenciós előkészületek, majd a Magyarországgal kötendő súlyos békefeltételek elfogadtatása szempontjából is különös jelentősége volt. Városunktól a francia jelenlét hárította el a román, illetve szerb megszállás veszélyét, és járult hozzá a háború utáni nehéz közellátási viszonyok javításához.
„Nagy Miklós kötete – írja Marjanucz László történész − a téma szakszerű kidolgozását, korábbi eredmények új szempontú fölhasználását, illetve saját kutatásainak alkotó hasznosítását adja. Nagy értéke a munkának tudományos megalapozottsága és további vizsgálatra inspiráló eredményei.”

Bátyi Zoltán: Csókolj meg, Júdás!

Bátyi Zoltán novelláskötete változatos témákkal − a szeretettől a szerelemig, a katonaságtól a pénzig, a focitól a családig, a hétköznapoktól az ünnepekig −, tele élettel, a szerzőtől megszokott keserédes hangvételben, hol csipetnyi, hol félmaréknyi humorral, mély empátiával, a közösség iránti érzékenységgel és szögedi világlátással fűszerezve. Igaz, nem mind a 19+1 történet zajlik szegedi kulisszák között, de Skóciát is éppen úgy szegedi szemmel tárja elénk a szerző, mint Bohumil Hrabalt. Mert Bátyi Zoltán nem csak ízig-vérig író, de ízig-vérig szegedi (sőt: szögedi) is.

A kötetről írták:
Döme Barbara: Júdás csókja a szegedi író szemével (Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat)