
„Külcsínnél sokkal fontosabb / a mértéktartásotok.” – hangzik el a darabban. De irodalmilag a mértéktartás is forma. Ugyanez a helyzet a filozófiában és/vagy teológiában, sőt, a történelemben. A színházban is az a jó, ha a mérték adja meg és korlátozza a külcsínt. Kaj Ádám erőteljes színházi vízióit mindig is gondolati, lelki, hitbéli mértékletesség jellemzi. Elmegy minden határig, ameddig érdemes és lehet, mint egy zarándok, magára vállalja annak terhét és veszélyeit, aztán visszatér közénk és megmutat mindent. Elsőrangú irodalmi és színházi tehetség, többek között azért, mert nagy benne az alázat. Ez teszi alkalmassá vallási témák színrevitelére, és ebben az esetben megírására is. Felkészült költő, aki számára nem idegen az oratórium, misztériumjáték terepe sem. A zarándoklatra indulók ezt az intést is kapják a darabban: „A mennyekben kincset érhet / földi lemondásotok.” – mindez árulkodik a szerző határozott világképéről, melyben az alkotói ars poétika egybefonódik az etikai alapvetéssel. Belső értékrend vezérli, képes nevet adni ennek az erőnek, megszemélyesíteni és láthatóvá tenni mások számára, ahogy ezt minden jelentős művész teszi, aki látja, amit ír, és meri látni, ami láthatatlan. (Vörös István)
Testi-lelki vándorlás Váradig. Szemes Péter beszélgetése Kaj Ádámmal az Országúton




