Lennert (Móger) Tímea: Kollázs

Tisztára mosott, leszűrt gondolatok világába kerül az olvasó Lennert (Móger) Tímea költeményeit olvasva, egészen a világra való gyermeki rácsodálkozásig: „gyerek vagyok, / testetlen lelkem: / tejút, / tej a zabpehelybe” (Kollázs). A verseknek szinte mindegyike mégis feszültséggel telített. A meg nem oldott helyzetek, ellentmondásos érzelmek megállapításokként vetülnek ugyan a papírra, de éppen a kiélezettség visszafojtott közlési módja fokozza az érzelmi töltést, már-már a robbanásig – ám ekkor véget ér a vers. A szójátékok − „Az önkívület, / napba néző / (h)arca;“; „(P)illanat“; „(T)esti mese“; „más kép / (másképp)”; „önmagamból (ki)felé” −, a különlegesen szép szavak alkalmazása (napszűrte, pontszép, illanat, vörösposztó-tó) különös módon teszi egyedivé a verseket, a költészetben való létezést, amely már-már a létezés csöndjévé alakul. Ez a csönd azonban ugyanakkor a személyiség csöndje is, a feszengő, visszafojtott szavak csöndje, amely a szerzőt az írás újra meg újra kiteljesedő, immár létszükségletté vált útjára vezeti. S amelyen, minden bizonnyal, érdemes továbbhaladnia. (Kovács Jolánka)

A kötetről írták:
Gulyás Ágnes: Magában a gyermeket (Irodalmi Jelen)

Bene Zoltán: A méltányolás ideje

Egy szépíró kritikáit tartja kezében az olvasó. A novellista és regényíró Bene Zoltán ismert metaforái (pl. visszacsodásítás, keserédes) és az őt jellemző szemléletmód (pl. az emlékezésről, a történelmi regényről írtak) támpontokként szolgálnak a tanulmányok szöveghálójában is. Mégsem az idegen világok fölé kiterjesztett sajátról van itt szó elsősorban, hiszen a kritikusi szeizmográf minden kétséget kizáróan érzékenyen reagál más írói oeuvre kérdésfelvetéseire, a recenzált mű szövegminőségére.
Bene Zoltán tanulmányíróként, esszéistaként is mértéktartó és nagyvonalú, írásai lendületesek és beteljesítik azt, amit a cím ígér: méltányolnak. Vizsgálatuk tárgyát mindenkor illő, elismerő, be- és átlátó, helyénvaló, vagyis méltó kontextusba helyezik. A hitelesség nemcsak tárgya, de ontikus alapja is e kötetnek: a kortárs hazai irodalom ismert szépírója kritikusként is autentikusan kalauzolja olvasóját. (Varga Emőke)

A köteről írták:
Varga Magdolna: Egy kézbe vehető/veendő könyv (Spanyolnátha)

Szeged effekt 2

A 2011-ben megjelent Szeged effekt című antológia huszonhét kortárs szerző Szeged-élményét adta közre. A 2012-es ünnepi könyvhétre látott napvilágot a Szeged effekt 2, amely 34 kortárs szerző felkérésre született, kimondottan az antológiába szánt, szegedi tárgyú alkotásainak gyűjteménye.

A kötet szerzői: Árpás Károly; Bakos András; Becsy András; Bene Zoltán; Berka Attila; Boldog Zoltán; Csernák Arpád; Deák-Takács Szilvia; Diószegi Szabó Pál; Erdei Lilla; Falusi Márton; Fodor Tünde; Gáspár Ferenc, Kaiser László; Lacki János; Lennert Tímea; Marton Árpád; Molnár H. Magor; Nagy Bandó András; Pintér Lajos; Puskás Balázs; Simai Mihály; Simon Adri; Szappanos Gábor; Száraz Miklós György; Székelyhidi Zsolt; Szekeres Nikoletta; Tarnai László; Trenka Csaba Gábor; Turi Tímea; Vass Tibor; Veszelka Attila; Weiner Sennyey Tibor; Wilhelm József

Szeged effekt

2011 szeptemberében jelent meg a Szeged effekt című antológia, benne 27 kortárs szerző kimondottan ebbe a kötetbe szánt alkotásaival. Az írásokat Szeged kapcsolja egybe.

A kötet szerzői: Árpás Károly, Bakos András, Baranyi Ferenc, Becsy András, Bencsik Orsolya, Bene Zoltán, Berka Attila, Boldog Zoltán, D. Szabó Pál, Gáspár Ferenc, Kaiser László, Kiss László, Kollár Árpád, Lázár Bence András, Lennert Tímea, Marton Árpád, Orcsik Roland, Pintér Lajos, Podmaniczky Szilárd, Simai Mihály, Simon Adri, Szekeres Nikoletta, Székelyhidi Zsolt, Turi Tímea, Vass Tibor, Veszelka Attila, Weiner Sennyey Tibor

A kötetről írták:
esKiss Judit: Összevillan (BárkaOnline)