Diószegi Szabó Pál: Karcsúbbak az álmok?

„Aki ismeri Diószegi Szabó Pál sorait és dalait, tudja: nála a klasszikus versforma és a modern lélek olyan természetességgel találkozik, mint a folyó a tengerrel. Dalaiban a középkori vágánsok szabadságvágya és a mai ember vívódása olvad össze egyedülálló zenei és szövegszövetbe, ahol minden akkordnak súlya, minden szónak dallama van. Nem csupán rímeket farag, hanem érzelmi tájakat fest, amelyek egyszerre hordozzák a történelmi mélységet és a gitárhúrok vibráló, őszinte intimitását.” (Bene Zoltán)


„Aki hallotta már a költő verseit saját megzenésítésében, tudja, hogy a költészet számára mindig egyúttal zene és ritmika, amely megerősíti azt a tényt, hogy Diószegi Szabó Pál a szellemi örökséget őrző, korszakokon átmutató költői-versesztétikai magatartást képviseli.” (Bogoly József Ágoston)


„Az Édesapámmal való hasonlóság, a természet és jellembeli tisztaság egyre közelebb
hozta hozzám Diószegi Szabó Pált. A hasonló családi háttér, a vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium, a tanítás szenvedélye és a kálvinista hitvallás is. Gyerekként az alföldi tanya világát ugyanúgy az olümposzi istenekkel népesítették be, az antik görög és latin kultúra és nyelv bűvkörébe kerültek. Költészete ehhez újszerű tartalmat társít, az űr és a világmindenség modern vívmányait csempészi bele. Az sem jelent gondot számára, ha latin nyelven kell verset írni vagy angolul, zsoltárokat. A hagyományos költői témák, így a szerelem és a természet központi szerepe mellett, életének gondjai és kudarcai, a közéleti szerepvállalása is megjelennek a versekben. Alkotásaiban kifejeződik a susáni identitása is. Közöttünk ez is erősíti az érzelmi kötődést, mert nekünk Susán volt a jellemformáló kohónk.” (Sipka Rózsa)


„Diószegi Szabó Pál nem konjunktúrakövető költő. Akár úgy is fogalmazhatnék: konzervatív költő. Nem prózaverseket ír. Költeményeinek inherens alkotóeleme, sine qua non-ja a kötött ritmus, a rím. Szövegei arról árulkodnak, hogy alkotójuk nemcsak költő, hanem dalszerző, előadóművész is. Benne áll a hagyományban. Nem akar minden áron túllépni azokon a kritériumokon, amelyek a verset verssé teszik. Nem relatív, hanem abszolút mércével mér. Ragaszkodik ahhoz, hogy költeményeiben az igen igen legyen, a nem pedig nem.” (Mórocz Gábor)


„Csendes–szelíd demonstráció a posztmodern kirakat előtt. Fegyelmezett feltárulkozás.” (Sándor Miklós)