Miről mesélnek a megsárgult fotók? Erre a kérdésre keresi a választ a kötet szerzője egy fotó- és dokumentumhagyaték rendelkezésére álló elemeinek feldolgozásával. Különböző szerepkörökben mutatja be a képeken látható személyt: a polgárt, a kereskedőt, az első világháború tartalékos tisztjét, a frontharcost. A mintegy hetvenoldalnyi képválogatás áttekintése, majd a kapcsolódó hét tanulmány elolvasását követően nemcsak egy életpályát ismerhetünk meg, hanem kirajzolódik előttünk a fővárosi zsidóság sorsa a dualizmus kori sikeres asszimilációtól a totális diktatúrák elnyomásáig.
Nagyapám, aki az Árvíz élő tanúja volt, és a Fölsőváros öreg templomának romjaiból alakított Tornyos Iskolába járt, s aki testvérével – sok-sok jeles szegedi ház alkotójával, Erdélyi Mihállyal − a Körtöltés építésében is részt vett, gyermek- és ifjúkorom meghatározó egyénisége volt. Emlékeiben a száz ével ezelőtti város éledt meg, s nekem a múlt a jelenbe sugárzó élő organizmussá vált. Már jó húsz éve dolgoztam építészmérnökként és várostervezőként, amikor egy különleges, kétéves tanfolyamon belekóstolhattam a humántudományok világába. Ezzel olyan szemlélet nyílt meg előttem, amely saját mérnöki ismereteimet – városszerkezetre, vízrajzra, geológiára, utakra, mértékekre, arányokra alapuló szemléletemet – a bölcsészet eszközeivel teljesítette ki. Rájöttem, hogy a várostörténet nem egy egyszerű könyv, amelyet felnyitva rögtön olvasni tudunk. Ennek a könyvnek a szavait, fogalmait meg kell tanulnunk. Például a telek, a város legegyszerűbb eleme, nemcsak kimért, puszta földdarab, hanem az adott kor fontos jogintézménye is. Öröklési-, építési- és polgárjog kapcsolódik hozzá. A feudalizmusban tulajdonosának szabadságot, útlevelet, vámmentességet biztosít, védelmi kötelezettség és külterületi földhasználat kötődik hozzá. Szabályok kötik a méreteit, kialakítását, változtatását vagy változhatatlanságát. Csak ott létesülhet, ahol a területet víz nem járja, az építés biztonságos, és út biztosítja a kapcsolatát. – És ez csak egy példa a sok közül, amely a fizikai valóság és az életrend elszakíthatatlan összekapcsolódására utal. Szeged hallatlan vonzerővel bíró csoda. Életre szóló témát adott Tömörkénynek, Mórának, Bálint Sándornak, Péter Lászlónak és sokaknak. Én, bár régóta távol élek, sohasem tudtam elszakadni tőle. A hűség köt. Fölsővárosi őseim hajósok voltak. Tőlük maradt a mondás: Akivel oldottál, azzal köss! (Máté Zsolt)
Dr. Bene Kálmánt, a tanszékvezető Madách-kutatót az irodalmi közéletben senkinek sem kell bemutatni. Talán éppen ezért választott jegyzetsorozatához, melyet a Pannon Tükör Online hasábjain közölt, álnevet. Így jelent meg hetente egy-egy újabb írás a Titkos Filosz töprengéseiből, melyet az irodalmi K-H G néven jegyzett. 77 szöveget közölt, a szám sem véletlen, hiszen a szerző elsősorban mesélt. Szeretett Madácháról, irodalmi nyomozásokról, és mesélt sok személyes történetet is: egy élet összegyűlt bölcsességével, de végig megőrzött éleslátásával és nem utolsó sorban derűjével, életigenlésével. Izgalmas és különleges akár részleteiben, akár egyben végigolvasni, mert Bene Kálmán írásai személyesek, különösen, amikor szeretett városáról, Szegedről, benne az egyetemről és a környékről ír. Tekintete a teljes magyar irodalmi horizontot is nézi és látja, a nagy összefüggések, irodalmi tendenciák, történetek épp úgy érdeklik, mint ahogy közel tud hajolni egy-egy filológiai problémához. Mindezt közérthetően, mégis tudományos alapossággal, rendszerezve, stílusosan. (Nagygéci Kovács József)
A hajdan kézzel, majd géppel hímzett falvédők nem is olyan régen még szinte minden falusi konyhában ott lógtak a falon, s hirdették a házas életről, asszonyi perspektívában megfogalmazott bölcsességeket. Félig komolyan, félig játékosan. Mára leginkább az utóbbi maradt, ha falvédőkről van szó, Móger Tímea falvédőszövegei azonban a komolyságot és a játékosságot, a melankóliát és a humort egyszerre ragadják meg. A lét elviselhetetlen könnyűsége és gerincroppantó nehézségei együtt kívánkoznak a költő falvédőire, hogy csüngjenek immár az idők végezetéig a kopottas falakon, ahol némi penész és légypiszok nem csupán egengedett, de egyenesen elvárt. (Bene Zoltán)
Sokan és sokféleképpen írtak eddig Szegedről. Készült már a Tisza-parti városról – csupán a műfajt említve – tanulmány, tanulmánykötet, forráskiadvány, monográfia, kronológia, népszerűsítő rövid történet, városatlasz, építészettörténeti áttekintés, útikönyv és egyéb turisztikai kiadvány, valamint szubjektív élménybeszámoló is. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a Tisza-parti város históriája kellőképpen tanulmányozott és feldolgozott. Jelen könyv egy azok közül a kiadványok közül, amelyek a Tisza-parti város históriájával foglalkoznak, ám van egy sajátos vonása: az, hogy Szeged legrégebbi, középkori szeletét veszi górcső alá. „Petrovics István, a jeles középkorkutató várostörténész a címben mozaikokat jelöl meg, azonban a mozaikokon belül Szeged középkori történetének lényeges eseményeit és fordulópontjait mutatja be olvasmányos stílusban, egyúttal a környék várostörténeti és politikai eseményeire is kitér, amelyben megmutatkozik mesélő kedve. Ezáltal érdekfeszítő, könnyen olvasható kötetet kínál a leendő olvasók számára. Szükség van a tudományos művek mellett olyan népszerűsítő írásokra, amelyeket szívesen vesznek kézbe a város története iránt érdeklődő olvasók.” (Blazovich László)
2018-ban volt 100 esztendeje annak, hogy Szeged − az 1918. novemberi belgrádi katonai egyezmény értelmében − francia megszállás alá került. A város több, mint egy éves megszállása Magyarország történelmének olyan meghatározó eseményeivel történt egy időben, mint a polgári demokratikus forradalom, a proletárdiktatúra, valamint a Horthy-rendszer hatalomra jutása és berendezkedése. A város francia irányítása sajátos körülményeket teremtett a föntebb említett országos események helyi vetületéhez, korlátozta a proletárhatalom szerveinek működését, segítette a proletárdiktatúra fölszámolására irányuló katonai és politikai szerveződést, ugyanakkor fékezte annak szélsőséges megnyilvánulásait. A francia megszállásnak − az alapvető rendfenntartói érdekeken túlmenően − a Tanácsköztársaság elleni intervenciós előkészületek, majd a Magyarországgal kötendő súlyos békefeltételek elfogadtatása szempontjából is különös jelentősége volt. Városunktól a francia jelenlét hárította el a román, illetve szerb megszállás veszélyét, és járult hozzá a háború utáni nehéz közellátási viszonyok javításához. „Nagy Miklós kötete – írja Marjanucz László történész − a téma szakszerű kidolgozását, korábbi eredmények új szempontú fölhasználását, illetve saját kutatásainak alkotó hasznosítását adja. Nagy értéke a munkának tudományos megalapozottsága és további vizsgálatra inspiráló eredményei.”
Bátyi Zoltán novelláskötete változatos témákkal − a szeretettől a szerelemig, a katonaságtól a pénzig, a focitól a családig, a hétköznapoktól az ünnepekig −, tele élettel, a szerzőtől megszokott keserédes hangvételben, hol csipetnyi, hol félmaréknyi humorral, mély empátiával, a közösség iránti érzékenységgel és szögedi világlátással fűszerezve. Igaz, nem mind a 19+1 történet zajlik szegedi kulisszák között, de Skóciát is éppen úgy szegedi szemmel tárja elénk a szerző, mint Bohumil Hrabalt. Mert Bátyi Zoltán nem csak ízig-vérig író, de ízig-vérig szegedi (sőt: szögedi) is.
„A sokak által félreismert, egyoldalúan megítélt, az utóbbi évtizedekben a kánon peremére szorult szegedi író-klasszikus, Tömörkény István (1866–1917) – teljes egészében máig sem feldolgozott – életművének újraértékelése nem kis feladatot ró a kora modern magyar irodalomtörténet elhivatott művelőire. Ezért is nevezhető fontos vállalkozásnak a Bene Zoltán által szerkesztett Tömörkény 150 című kötet, amely az író tárca- és novellaírói munkásságát, valamint életművének kulturális örökségét nyolc, szegedi kötődésű kutató újszerű megközelítésében mutatja be.” (Bogoly József Ágoston)
A kötet írásai fölkérésre születtek, szorosabban vagy lazábban kötődnek Tömörkény István életművéhez, szellemiségéhez. Az antológia – amely címét Tömörkény egyik novellájától kölcsönözte – adósságot próbál rendezni, egyúttal a szépirodalom eszközeivel igyekszik fejet hajtani Szeged és a magyarság nagy és fontos írója előtt – hommage à Tömörkény! A kötet szerzői: Ambrus Lajos, Bakos András, Balogh Gyula, Bánki Éva, Bátyi Zoltán, Becsy András, Bene Zoltán, Berka Attila, Boldog Zoltán, Csernák Árpád, Deák-Takács Szilvia, Diószegi Szabó Pál, Kaiser László, Kecsmár Szilvia, Lennert Móger Tímea, Marton Árpád, Miklós Péter, Nagy Zsuka, Sándor Zoltán, Simon Adri, Szappanos Gábor, Száraz Miklós György, Székelyhidi Zsolt, Szekeres Sándor Gábor, Vass Tibor, Wilhelm József, Zsille Gábor
Az 1440 – Nándorfehérvár első oszmán-török ostroma és előzményei című kötet a 15. század magyar történelmének egy jelentős epizódját vizsgálja multidiszciplináris meg-közelítésből. A témának eleddig sem a magyar, sem pedig a nemzetközi középkorkutatás nem szentelt kellő figyelmet – írja Dr. Fedeles Tamás történész Dr. Szabó Pál könyve kapcsán. A szerző Nándorfehérvár első szultáni ostromát és annak körülményeit mutatja be részletesen és helyezi el a vár 1456-os oszmán-török ostromát megelőző időszakának történetébe, korabeli forrásokon alapuló kutatásai alapján a természettudományok, a medievisztika, a hadtörténet, a fegyver-történet, a bizantinológia, az oszmanisztika és a jogtörténet módszereivel. A 2014-ben, Szegeden, summa cum laude minősítéssel megvédett doktori értekezés könyv alakban először kerül a közönség kezébe.